Az alkalom
December 3-án, a Fogyatékossággal élő emberek világnapján debütált a Jamba Prizma első eseménye, amely egy egész évre tervezett közösségépítési program első állomása volt. Egy ideje már felmerült a Jamba csapatában, hogy nagyon jó lenne időről időre összehozni a Jamba közösségét. Nyáron már tartottunk egy hasonlót a CEU-n, ahol teljesen akadálymentesen kapcsolódni, játszani és diskurálni jöttünk össze, és a visszajelzések egyértelműen nagyon pozitívak voltak. Így nem is volt kérdés, hogy szeretnénk újra összehozni a Jambásokat. Amellett, hogy remekül éreztük magunkat, rengeteg hasznos információ cserélt gazdát, amely hatalmas erőforrás tud lenni.
A film
Az esemény a Crip Camp című dokumentumfilm vetítéssel kezdődött, majd egy kerekasztal-beszélgetés tette teljessé az este tematikáját. A Crip Camp egy fogyatékossággal élő tinédzserek számára létrehozott tábor, a Camp Jened történetét meséli el az 1970-es Amerikájában. A tábort az 50-es években alapította egy maroknyi önkéntes csapat, akik Woodstock által is inspirálva megteremtettek egy olyan közeget, ahol végre nem számított, ha valaki valamilyen testi fogyatékossággal él, speciális igényei vannak és emiatt a társadalom peremére szorult. Itt végre nemhogy nem kellett szégyenkeznie egyik táborlakónak sem, hanem rengeteg humorral és őszinte elfogadó közeggel körülvéve élvezhette az életet. Az életet, ami valójában megilleti őket. A tábor sajnos bezárt, ám sok táborlakó tovább vitte a szellemiséget és a szemléletet, és az inkluzív társadalomért küzdő aktivisták lettek, akik lenyűgöző kitartással és bátorsággal küzdöttek az egyenlő bánásmódért.
A közösség
A film lelkesítő, és nagyon izgalmas módon mesél az aktivizmusról, így a kerekasztal-beszélgetés kiinduló pontjaként tudott működni. A kerekasztal-beszélgetés tervezésénél fontos szempontunk volt, hogy több, kisebbségi csoporttal foglalkozó szervezetet is bevonjunk. A Budapest Pride Hegedűs Mátét, az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány Ignácz Juditot, a Haver Informális Zsidó Oktatási Alapítvány Dés Júliát delegálta, a fogyatékossággal élő embereket képviselő aktivista vendégünk pedig Molnár Zóra volt, a Jamba munkatársa. (Eredetileg Csángó Dani érkezett volna a Freekey-től, de sajnos betegség miatt le kellett mondania.) A beszélgetés – noha sok nehézséget és kihívást is érintettünk – alapvetően jó hangulatú, egymás problémáira és helyzetére érzékenyen reflektáló volt. A közönség is része volt a beszélgetésnek, kérdéseikkel aktívan bevonódtak, így ők is aktív résztvevőivé váltak a társadalmi diskurzusnak.
Az élmény – beszámoló Kocsis Nikol résztvevő tollából
„A Crip Camp egy olyan film volt, ami elejétől a végéig odaszögezett a székhez, és szembesített a kőkemény valósággal. Sokunk valóságával, ami ma Magyarországon is még sok feladattal jár társadalmunk fogyatékosságügyi aktivitása szempontjából.
A film bemutatja, hogyan képes egy maroknyi mozgássérült ember komoly változásokat elérni egy táborban történt mély beszélgetések és igényfelismerések után tett lépésekkel az egyre nagyobb önállóságért, olyan alapvető emberi jogokért, mint az önálló élet. Teszik ezt nem kevés alázattal és személyes áldozathozatallal.
Minden egyes esemény, amit ez a dokumentumfilm rögzített, előhívott bennem is sok-sok saját élményt, legyen szó érzésekről, megélésekről, közösségi eseményekről, és aktivizmusról.
Lettek kedvenc karaktereim is, akik közül az egyik a szemüveges, a kellő helyzetben határozott és harcias Judy, aki az egész mozgalom élére állt, és biztatta társait, hogy tartsanak vele. Ez a Woodstock melletti táborból indult sikertörténet mindannyiunk számára szembesülés és példa lehet a kitartásról, szenvedélyről, a fogyatékossággal élők társadalmi rétegének küzdelmes múltjáról, jelenéről, és egy vágyott jövőképről, ami nem elérhetetlen, ha töretlenül teszünk érte.
Számomra az egységben az erő itt mutatkozott meg igazán. Fontosnak érzem, hogy a közös célért tevékenykedő szervezetek ne egymást elnyomva, “ki a láthatóbb, hangosabb” köröket futva, hanem egymás tevékenységeiről naprakészen tudva, egymáshoz kapcsolódva és egymásra építve tevékenykedjenek.
A filmvetítést követően négy különböző társadalmi csoport képviselői beszélgettek, és mindenki tapasztaltmegosztásaiból érezhető volt, hogy az egyes csoportok problémái lényegében egyazon tőről fakadnak, csak más-más szereplőket más-más szinten érintenek, de a mag valahol közös. Fontos, hogy ezek a csoportok összefogjanak, támogassák egymást, mert arról, amiről ma még azt gondoljuk, hogy nem érint- tehát nem kell vele foglalkozni- könnyen megfordulhat.
Az interszekcionalitás, a többszörös társadalmi hátrányosság kérdése jelen van, és jelen lesz mindig is, amin közös erővel tudunk enyhíteni, és közös cselekvések útján tudunk segíteni az érintetteknek abban, hogy ezek a hátrányok mindinkább háttérbe szorulhassanak, és ne forduljon elő semmilyen tulajdonság miatt ért jogsérelem.”
