Interjú partnerünk, az International House Nyelviskola német tanárával, Hanyec Kingával.
Élmények, módszerek, tanácsok diákoknak és tanároknak.
Van-e személyes kapcsolatod, tapasztalatod a fogyatékossággal élő emberekkel tanulási vagy személyes kontextusban? Ha igen, megosztanál egy személyes történetet?
Van tapasztalatom autista és testi fogyatékos tanulókkal is, és rendkívül fontosnak tartom, hogy lehetőséget kapjanak a nyelvgyakorlásra. Számukra még inkább meghatározó a nyelvtudás, ha a munkalehetőségeket tekintjük. Emellett azt se felejtsük el, hogy utazásnál, új ismeretségeknél alapvető a kommunikáció.
Fontos, hogy a tanárok integrálják a fogyatékossággal élő és a fogyatékossággal nem élő embereket?
Nyitott extrovertált személyiségként természetes, laza hangulatot teremtek csoportjaimban, így könnyű megtalálni a kapcsolódási pontokat emberileg és a tananyaggal is.
Milyen tapasztalataid vannak fogyatékossággal élő diákok tanítása / tanárok megfigyelése terén?
Egy autista diákom a nyelvórákon az autizmusnak szinte semmi jelét nem mutatta, édesapja meg volt döbbenve, milyen jó hatással volt rá a csoportos tanulás – vegyes csoportban. Az órai élményekről magyarul és angolul számolt be szüleinek, és teljesen feltöltődött egész napra. Hatalmas élmény volt nekem, a tanárának is ennek részese lenni.
Kaptál-e bármilyen képzést, formális vagy informális, a fogyatékossággal élő diákok tanítására?
Nem vettem részt speciális tréningen, mielőtt ilyen csoportot kaptam, de bíztam emberismeretemben, és nem esett nehezemre odafigyelni az együtthaladásra és motiválásra.
Változtattál valamit a módszereden?
A tempót alacsonyabbra vettem, és az óratervet lazábban tekintettem, mintha a csoporttagok fiatalabbak lennének. A jegyzetelést is átvettem, ez online még egyszerűbb, sok példamondatot és beszédhelyzetet néztük. Elvem, hogy a tanulóknak hasznos dolgokat helyezzünk előtérbe, magukról tudjanak beszélni, párbeszédet folytatni, kérdezni, erre helyezem a hangsúlyt, ha mérlegelni kell.
Milyen tanácsot adnál olyan tanároknak, akik kissé aggódnak vagy nem hajlandók tanítani ilyen diákokat?
Tanár társaimnak azt tanácsolom, hogy próbálják ki, mert felemelő érzés az örömöt és a haladást látni és érezni, fantasztikus, hogy ehhez hozzájárulhatunk, ezért is vállalok szívesen továbbra is megváltozott képességű csoportokat/ tanulókat.
Nem lenne szabad, hogy kérdés legyen, vállaljanak-e speciális csoportokat, az egyetemi gyakorlat részévé kellene tenni az erre felkészítő kurzust, hogy minél több tanár kezdeményezze a csoportok szervezését. Én magam is alacsonyabb áron vállaltam az itteni tanulómat, és továbbra is így teszek majd, időt szánok a jelentkezőkre, ezzel is hozzájárulok iskolánk szuper kezdeményezéséhez és a közösen tanulással töltött minőségi időhöz, amiben örömünk telik.
Milyen tanácsot adnál fogyatékossággal élő diákoknak, akik idegen nyelvet szeretnének tanulni?
Tanácsként azt mondanám a diákoknak, ahogy minden célkitűzésénél életünkben, itt is a folyamatos munka a fontos, a rendszeresség, amit egy jó csoport motiváló ereje megkönnyít.
Legyenek türelmesek önmagukkal, ahogy tanáruk is türelmes lesz velük, időt ad, és több ismétlést tervez be, mint más csoportoknál.
Sok okból előfordulhat, hogy félbeszakad a tanulás, de ha örömöt leltünk benne, egyszerűen újra elővesszük, amint lehetőségünk van rá, semmi baj nem történt, felelevenítjük az addigiakat.