Kovács Dániel, a Prezi munkatársa motivált Skillysekkel dolgozik együtt heti rendszerességgel, hogy támogassa őket az angol tanulásban. Az alábbi interjúban arról mesél, mi motiválta, milyen élményeket szerzett, és miért tartja fontosnak, hogy a cégek nyitottabbá váljanak a társadalmi sokszínűség iránt.
Mi motivált arra, hogy csatlakozz ehhez az önkéntes angol programhoz?
Szerettem volna több időt és energiát fordítani az önkéntes munkára. Először kisebb lépésekkel kezdtem: kutyasétáltatás menhelyeken, a „Fedél Nélküli” magazin árusainak támogatása, felújításokban való részvétel a Bagázsnál. Amikor felmerült a lehetőség, hogy a Skilly angol klubokhoz csatlakozzak, azonnal igent mondtam.
Milyen élmény volt a fogyatékossággal élő emberekkel dolgozni ebben a programban? Milyen erősségek vagy tulajdonságok tűntek ki számodra?
A közös munka gördülékenyen, problémamentesen zajlik. Gyorsan rájöttem, hogy a fogyatékosság önmagában nem akadálya az együttműködésnek, ha nyitottak vagyunk és közös célért dolgozunk. Leginkább a résztvevők elkötelezettsége és kitartása nyűgözött le; mindannyian kiváló példát mutatnak ebben.
Miért tartod fontosnak az angol tanulást és -gyakorlást megváltozott munkaképességű személyek számára? Hogyan növelheti ez a munkaerőpiaci versenyképességüket?
Az angol nyelv ismerete kiszélesíti a munkaerő-piaci lehetőségeiket. Nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unión belül is találhatnak akár távmunkát is.
Mit tanultál személyesen ebből az önkéntes tapasztalatból, akár szakmai, akár emberi szinten?
Sokkal tájékozottabb lettem a fogyatékossággal élő emberek helyzetével kapcsolatban. Szakmai szempontból: a foglalkozások vezetése és a velük való kommunikáció magabiztosabbá tett, ami a későbbi munkahelyi helyzetekben (például kollégákkal vagy partnerekkel való együttműködés során) előnyös lesz.
Ajánlanád ezt a fajta programot másoknak? Miért igen vagy miért nem?
Igen, 100 %-osan ajánlom, és már most is ajánlom a környezetemben. Remélem, hogy a jövőben egyre több cég támogatja a Skillyt és a hasonló kezdeményezéseket.
Meg tudsz osztani egy emlékezetes pillanatot vagy áttörést, ami az egyik angolóra során történt?
Számomra örömteli pillanat volt, amikor a résztvevők egyre többet beszélgettek egymással. A foglalkozások valóban interaktívvá váltak, a beszélgetések pedig természetesen alakultak ki.
Véleményed szerint mit tehetnek a cégek vagy a társadalom általánosságban annak érdekében, hogy jobban támogassák a fogyatékossággal élő emberek beilleszkedését és fejlődését a munkahelyi környezetben?
Jó lenne, ha a vállalatok több alkalommal foglalkoznának a fogyatékossággal kapcsolatos témákkal és képzésekkel. Ahogyan kötelező a kiberbiztonsági vagy munkahelyi viselkedési tréning, ugyanígy hasznos és informatív lenne „fogyatékosságtudatossági” képzéseket tartani. Több ismeretre és érzékenyítésre van szükségünk ezen a területen.
Itt vannak a részletek!
